Nemrég hallottam ezt a kifejezést angolul, és remekül illik ahhoz a gondolathoz, amit ebben a cikkben megosztok.
Két kategóriába szoktam sorolni a vállalkozókat. Az egyik típusú vállalkozó, aki papíron vállalkozó, de valójában alkalmazotti munkát végez. Kizárólag a saját szakmájához ért, csak azt csinálja, és például nem ért a marketinghez, ügyfélszerzéshez, márkaépítéshez vagy egyéb olyan dolgokhoz, ami szükséges egy “igazi” vállalkozásban. Egyszerűen azért, mert nincs rá szüksége, hogy értsen hozzá.
A másik típusú vállalkozónak viszont mindenhez kell értenie, ami egy sikeres vállalkozáshoz szükséges.
Ez azért van, mert nem minden iparág van egyforma helyzetben. Több tényező is befolyásolja azt, hogy egy vállalkozó melyik kategóriába kerül.
Az egyik ilyen tényező például, hogy bizonyos szolgáltatásokra/termékekre óriási a kereslet, és ezekben az iparágakban ömlenek a vevők/ügyfelek. Még akkor is, ha semmit, vagy rosszul marketingezik. De ez nincs így minden termékkel/szolgáltatással, sőt a LEGTÖBB vállalkozás nincs abban a szerencsés helyzetben, hogy csak úgy ömlenek hozzá a vevők.
Több olyan vállalkozót is ismerek, akik ha egyáltalán nem marketingeznek, akkor is rengeteg bevételük és ügyfelük van.
Miután nincs szükségük marketingre, ezért ezek az emberek tipikusan azt a téves következtetést szokták levonni, hogy marketingre nincs is szükség – hiszen nekik marketing nélkül is pörög a biznisz. (Vagy azt hiszik, hogy értenek a marketinghez.)
Ez olyan, mintha valaki egy sebes folyóba ugrana, sodródna az árral, és azt gondolná, hogy ő milyen gyorsan tud úszni. És azt mondná, hogy nem érti miért kell annyit edzeni az úszóknak, miért erőltetik meg magukat úszás közben, amikor edzés nélkül és megerőltetés nélkül is ilyen gyorsan lehet úszni.
Ők azok, akik azt mondják:
“ha jó a termék/szolgáltatás, akkor úgyis jönnek a vevők maguktól”
“ha jó vagy, akkor újra visszahívnak a régi ügyfelek”
“a tehetség utat tör magának”
“jó bornak nem kell cégér”
És hasonló okos népi bölcsességek.
Erre mondjuk azt, hogy tornádóban a pulykák is tudnak repülni. Ugyanis ezek a “vállalkozók” olyan iparágban vannak, ahol óriási a kereslet, és kicsi a verseny. Ezért nem lehet összehasonlítani.
Ezek az emberek soha nem kerültek olyan helyzetbe, hogy megfordult volna a széljárás, a piaci szokások vagy a kereslet az ő termékükre/szolgáltatásukra.
Illetve ezek az emberek soha nem dolgoztak olyan vállalkozásban, ahol bizony nem elég, hogy jó vagy, nem elég, hogy jó a szolgáltatás vagy termék, mert mondjuk nincs akkora piaci kereslet, VAGY óriási a verseny abban a tevékenységben.
(Hozzáteszem, hogy ezeket a “jó tanácsokat” nem csak a hozzá nem értő vállalkozók hangoztatják, hanem azok a hétköznapi emberek is, akik soha életükben nem voltak vállalkozók. Úgyhogy azért ebből is lehet következtetni, hogy ezek mekkora okosságok.)
Ismerek vállalkozót, aki olyan terméket árul, amire hatalmas kereslet van. Bármennyit hoz be az országba, azt mind eladja. Ha kétszer annyit tudna behozni, azt is mind megvennék tőle. Pocsék rosszul marketingezik, de mindez (jelenleg) nem számít, mert nincs rá szüksége, hogy jól marketingezzen.
Nem olyan régen még a zenebiznisz is hasonló cipőben járt. Nagyjából 15 – 20 éve nulla marketinggel is tele voltam jól fizető koncertekkel, a klubok bármilyen ismeretlen zenekarnak jó gázsikat fizettek (mivel az emberek nem a Facebook meg Youtube előtt ültek, hanem mindenhol teltház előtt játszottak az ismeretlen zenekarok is.)
De a széljárás meg tud fordulni, és a zeneiparban meg is fordult, például megváltoztak a fogyasztói szokások (online letöltések, Youtube, Facebook), még egy válságon is túl vagyunk azóta, ÉS sokkal SOKKAL többen zenélnek, mint mondjuk 20 éve… és még több olyan befolyásoló tényező, ami miatt nem lehet ugyanúgy hozzáállni, mint 15-20 évvel ezelőtt.
Lényeg a lényeg, függetlenül attól, hogy milyen tévhitben élnek azok, akik szerencsés helyzetben vannak (vagy az átlagember), a zeneiparban nem ömlenek a vevők/rajongók maguktól, TOVÁBB OLVASOM...
