A zenei pálya nem a legkönnyebb út, sőt a zenészek túlnyomó többsége többször szembesül bukással, mint sikerrel.
Ennek elsődleges oka az, hogy nem tekintik a zenei projectjüket vállalkozásnak.
Milyen fázisokon megyünk át, és melyik az a pont, ahol elbukunk, mert rossz döntéseket hoztunk.
1. Első fázis: Szeretek zenélni
Amikor először arra gondolunk, hogy szeretnénk zenével foglalkozni, mind ugyanarról álmodozunk: óriási közönség előtt fellépni, a legnagyobb stúdiókban dolgozni, a lemezeinket veszik mint a cukrot, különböző zenei díjakat nyerünk.
Nem gondolunk bele abba, hogy ezek az eredmények olyan üzleti tranzakciókkal járnak együtt, mint számlák, menedzserek, ügynökök, kiadók, szerződések, marketing, szerzői jogdíjak, könyvelő stb. stb.
Csak imádtuk az ötletet, hogy “megélni zenélésből”.
2. Második fázis. Az alkotás: kezdjünk költekezni
Amint eldöntöttük, hogy zenéléssel akarunk foglalkozni, elkezdünk hangszereket venni, stúdiót fizetni, fotóst, webdizájnert fizetni, CD kiadásba fektetni, és így tovább. Úgy gondoljuk, hogy ezek a szükséges dolgok, amik kellenek a zenei karrierhez.
De tényleg csak ezek lennének szükségesek? Sajnos nem. Szomorú látni, hogy a zenészek szinte kizárólag ezekre a dolgokra költenek pénzt, és nem fektetnek bele olyan dolgokba, amik közvetlenül pénzt hoznak nekik.
Egy sikeres kiadótól hallottam egyszer: “Minden 100 forint mellé, amit elköltesz a stúdióban, 200 forintot marketingre és promócióra kell költeni.”
Ezt vedd figyelembe, amikor csak azért mész egy drága stúdióba, hogy elmondhasd magadról, hogy ott vetted fel a dalokat. Valójában SENKIT nem érdekel, hogy hol vetted fel a zenéd. Ismerek olyan zenészt, aki otthon a hálószobájában veszi fel a lemezeit, és 100%-ban megél zenélésből!
3. Harmadik fázis. Megtérülés?
Most, hogy elköltöttük minden pénzünket, elkezdünk gondolkodni, hogyan nyerjük vissza – zeneipari kifejezéssel: megtérülés. Ez az a rész, ahol a legtöbb zenész, aki nem érti (vagy nem akarja érteni) az üzleti részét a dolognak, a pofont kapja.
Ebben a fázisban jön rá, hogy nem csak hogy pénz, de üzleti terv is kell ahhoz, hogy pénzt keress. (már aki rájön)
Sokszor a zenész ekkorra már kiürítette a bankszámláját, és ott van a CD-kkel a kezében, és csodálkozik, hogy miért nem érdekel senkit. Azt gondolta, hogy majd az emberek felismerik a tehetségét, és özönleni fognak, hogy megvegyék a lemezt, de sajnos senki nem veszi, és így nincs bevétel.
4. Negyedik fázis. A döntés
Ezen a ponton három választása van a zenésznek:
1. Abbahagyja a zenei pályát (“nem éri meg zenével foglalkozni”)
2. Megismétli az előző fázisokat. Vissza a stúdióba, újabb lemez, újabb költekezés, újabb bukás.
3. Elkezdi képezni magát, tanulni, hogy megértse álmai karrierjének az üzleti részét is.
Aki az első két utat választják, ők tipikusan azok, akik mindenki mást hibáztatnak, ők a külső körülményeik áldozatai. (“a kormány tehet róla”, vagy “az embereknek szar az ízlése”, vagy “szar ez az ország, külfődre kell menni”).
Akik a harmadik utat választják, ők azok, akik végül sikeresek lesznek. Végülis mindenki maga dönti el, hogy mennyire fontos neki, hogy megéljen a zenélésből. Nincs azzal semmi baj, ha valaki hobbi zenész, félreértés ne essen, én NEM nézem le a hobbi zenészeket. Csupán ez a blog nem nekik szól, hanem azoknak, akik komolyan gondolják a zenei karriert.
Szeretnél megélni a zenélésből? Iratkozz fel, hogy ne maradj le a blogbejegyzésekről: